Sztárok #2

Heyho!

Itt is lennék a második fejezettel, sok hozzáfűznivalóm nincsen. Ahol egy nagy csillagot láttok, a végén meg lesz magyarázva a dolog. 

Jó olvasást! Ölel: Dalma

Egy üveg ásványvizet szorongatva állok a kasszánál, arra várva, hogy az előttem lévő párocskák elmenjenek. A kampányok után, mindig fontos a hidratálás, főleg, hogy többnyire én beszélek. Zora a fekete kocsiból kukucskál ki. A kis türelmetlen! Unottan nézek a nagy televízióra, ami a falra van szerelve. Éppen a híradó megy, tele borzalmas hírekkel. Érdeklődve hallgatom a szőke riportert, aki szörnyű beszéddel olvassa fel a híreknek nem mondható haláleseteket. Egy pillanatra körbepillantok a kis boltban. A bejárat mellett rögtön az üdítők és szeszes italok sorakoznak. Az előttük lévő polcokon édességek és nassolnivalók találhatók. A tartó mellett két ajtó nyílik. A bal oldalira a 'Személyzet' a másikra 'Mosdó' felirat van feltüntetve. Ezek mellett álldogálok, ahol még a kassza is van. A pulton rágógumik, cukorkák és cigik sorakoznak. A bútor mögött egy fekete hajú, punk lány, unottan szolgálja ki a vendégeket, vagy veszekszik velük. Az előttem állókkal is szájalni kezdett. Már vagy öt perce megy a cirkusz, így illedelmesen előrelépek és megszakítom a beszélgetésüket.

- Elnézést. - állok be a két fél közé - Nem tudnák elintézni máskor? Mert vagy tíz ember várja, hogy sorra kerüljön. 

- Hé, én tudom ki vagy! - kiáltja a punk és hatalmas vigyorra húzza a száját. Én csak értetlenül nézek rá, hiszen nem ismerhet engem fel, nem vagyunk mi olyan híresek. Elkezd pötyögni a telefonján, mire a pár hitetlenkedve tovább áll. Köszönés nélkül kisétálnak az ajtón, és máris nagy botránykodásban törnek ki az üvegajtó mögött. Visszafordulok az eladóhoz, aki a fekete okostelefonját az arcomba nyomja.

- Tessék. Tudom hogy te vagy az! Ugyan az a festék. - húzza ki magát büszkén a lány és egy Instangarom feltöltött képre mutat. Hitetlenkedve meredek a fotóra, amin én és Zora szerepelünk. A stúdióban vagyunk és éppen az én szövegemet éneklem. Idegesen tekerek lejjebb, hogy a leírást is elolvashassam.  

"Új banda a láthatáron 😉" 

Elképedve tekerek feljebb hogy láthassam, ki tette fel a képet. 5SOS. 

- Mi?! - akadok ki teljesen. Hogy képzelik, hogy képet tesznek ki rólunk? Vagy, hogy egyáltalán lefotóznak! Ez nagyon nem tetszik! És én hogy nem láttam ezt a képet? Hiszen meg vagyok jelölve rajta!

- Hehh, nem tetszik? - néz furcsán rám a lány.

- Hát, nem rossz. Csak én erről nem tudtam. - vakarászom a nyakamat.

- Még jó, hogy nem mostad le a festéket! Így legalább megismertelek. - örvendezik és elveszi tőlem a telefonját - Csinálunk egy képet?

- Ah, aham, persze. - makogok és barátságosan belemosolygok a kamerába.

- Szuper, köszi! - lelkesedik be a Melissa - leolvasom a névkártyáról -  és megnézi a képet - Felrakhatom Instára és Facera?

- Persze. - mosolygok rá kedvesen és az üveg vizet a pultra helyezem, hogy végre távozhassak. A punk pötyög még valamit a telefonján, majd lehúzza a cikket.

- 20722.8 font * lesz. Más valamit?

- Nem, köszönöm. - ragadom meg a fizetett üveget és kiviharzok a kis boltból. Barátnőm már türelmetlenül vár a kocsi előtt és rögtön kérdőre is von.

- Mi tartott ilyen sokáig? - húzza fel a szemöldökét. Sóhajtok egyet és behuppanok a kormány mögé, miközben meghúzom a vizet.

- Az előttem állók vitatkoztak vagy öt percig. Aztán képet kellett csinálnom a pultos lánnyal, mert megismert. - írom körül a történteket és újra  az üvegbe kortyolok.

- Hogy mi? - néz rám bambán Zora - Hogy ismertek meg? 

- Calumék raktak fel egy képet Instára, ahol éppen én éneklek. - csatolom be magam és megkeresem a képet - Meg is vagyunk jelölve.

- Mi?! - kapja ki kezemből a telefonom - Hogy mi?!

- Én is nehezen fogtam fel. - mondom, bár csak magamnak és visszaveszem a készüléket. Újból megnézem a fotót, majd beszivecskézem. Meg kell hagyni, hogy jól nézünk ki rajta!

- Még jó, hogy a nincs rendszámod. *2 - fújja ki a levegőt a barátnőm, majd bekapcsolja a rádiót és elhallgat. Egész úton csak a zene szól, mi meg néma csöndben üldögélünk.
Mikor hazaérünk, beállok a garázsba és energikusan pattanok ki a járműből, mikor a telefonom rezegni kezd és hangosan megszólal a Sax című szám. Egy emberként kezdünk el ugrálni Zorával, és csak két perc után veszem fel a telefont, hogy addig élvezhessük a jó zenét.
- Szia Lottie, Mike vagyok! - hallom meg a producer hangját a túloldalról.
- Szia!
- Ma, vagy legkésőbb holnap, be tudnátok jönni, hogy aláírjátok a szerződést? - amint ezt kimondja, elképedve kezdek el hahotázni.
- A menedzserünk leszel? - kérdem hitetlenkedve, mire a barátnőm érdeklődve felém tekint és fülét a készülékre simítja. Mivel ezzel nem ér el semmit, nyafogni kezd.
- Mi?! Hangosítsd ki, hangosítsd ki!
- Jól van, mindjárt! - takarom le a mikrofont és kihangosítom a masinát.
- El tudnád mondani még egyszer? Csak ki kellett hangosítani, itt van mellettem Zora is.
- Szia, te lány! - hallani lehet a hangján, hogy biztos nagyon mosolyog - Tehát. Ma, legkésőbb holnap, be tudnátok jönni aláírni a szerződést, miszerint, én leszek a menedzseretek?
A tárammal egyszerre kezdünk el őrjöngeni a telefonba. Én eljárom az örömtáncom - ami azért vicces, mert nem tudok táncolni - Zora pedig remegve fogja meg a telefont, ami kiesett a kezemből. Vagy két percig tombolunk, majd összeszedjük magunkat és izgatottan beleszólunk a masinába.

- Máris indulunk!
- Rendben. - suttogja a producer, bizonyára, mert megsüketült a nyivákolásunktól és bontja a vonalat.
- El hiszed ezt, Lottie? Elhiszed?! Van egy menedzserünk! Beindul az énekesi karrierünk! - rázza meg a vállaimat a társam és barna szemeimbe fúrja tekintetét.
- Azt hiszem, hogy igen. - vigyorgok bele az arcába és bambán kék íriszeibe bámulok, majd visszaülök a fekete BMW-be - Gyere, siessünk!

* Nem garantálom, hogy jó az átváltás.

*2 Le van takarva a rendszámtábla, legálisan. Ez csak akkor, mikor kampányra mennek/onnan jönnek. Később a fellépéseknél is így lesz.