Sztárok #2

Heyho!

Itt is lennék a második fejezettel, sok hozzáfűznivalóm nincsen. Ahol egy nagy csillagot láttok, a végén meg lesz magyarázva a dolog. 

Jó olvasást! Ölel: Dalma

Egy üveg ásványvizet szorongatva állok a kasszánál, arra várva, hogy az előttem lévő párocskák elmenjenek. A kampányok után, mindig fontos a hidratálás, főleg, hogy többnyire én beszélek. Zora a fekete kocsiból kukucskál ki. A kis türelmetlen! Unottan nézek a nagy televízióra, ami a falra van szerelve. Éppen a híradó megy, tele borzalmas hírekkel. Érdeklődve hallgatom a szőke riportert, aki szörnyű beszéddel olvassa fel a híreknek nem mondható haláleseteket. Egy pillanatra körbepillantok a kis boltban. A bejárat mellett rögtön az üdítők és szeszes italok sorakoznak. Az előttük lévő polcokon édességek és nassolnivalók találhatók. A tartó mellett két ajtó nyílik. A bal oldalira a 'Személyzet' a másikra 'Mosdó' felirat van feltüntetve. Ezek mellett álldogálok, ahol még a kassza is van. A pulton rágógumik, cukorkák és cigik sorakoznak. A bútor mögött egy fekete hajú, punk lány, unottan szolgálja ki a vendégeket, vagy veszekszik velük. Az előttem állókkal is szájalni kezdett. Már vagy öt perce megy a cirkusz, így illedelmesen előrelépek és megszakítom a beszélgetésüket.

- Elnézést. - állok be a két fél közé - Nem tudnák elintézni máskor? Mert vagy tíz ember várja, hogy sorra kerüljön. 

- Hé, én tudom ki vagy! - kiáltja a punk és hatalmas vigyorra húzza a száját. Én csak értetlenül nézek rá, hiszen nem ismerhet engem fel, nem vagyunk mi olyan híresek. Elkezd pötyögni a telefonján, mire a pár hitetlenkedve tovább áll. Köszönés nélkül kisétálnak az ajtón, és máris nagy botránykodásban törnek ki az üvegajtó mögött. Visszafordulok az eladóhoz, aki a fekete okostelefonját az arcomba nyomja.

- Tessék. Tudom hogy te vagy az! Ugyan az a festék. - húzza ki magát büszkén a lány és egy Instangarom feltöltött képre mutat. Hitetlenkedve meredek a fotóra, amin én és Zora szerepelünk. A stúdióban vagyunk és éppen az én szövegemet éneklem. Idegesen tekerek lejjebb, hogy a leírást is elolvashassam.  

"Új banda a láthatáron 😉" 

Elképedve tekerek feljebb hogy láthassam, ki tette fel a képet. 5SOS. 

- Mi?! - akadok ki teljesen. Hogy képzelik, hogy képet tesznek ki rólunk? Vagy, hogy egyáltalán lefotóznak! Ez nagyon nem tetszik! És én hogy nem láttam ezt a képet? Hiszen meg vagyok jelölve rajta!

- Hehh, nem tetszik? - néz furcsán rám a lány.

- Hát, nem rossz. Csak én erről nem tudtam. - vakarászom a nyakamat.

- Még jó, hogy nem mostad le a festéket! Így legalább megismertelek. - örvendezik és elveszi tőlem a telefonját - Csinálunk egy képet?

- Ah, aham, persze. - makogok és barátságosan belemosolygok a kamerába.

- Szuper, köszi! - lelkesedik be a Melissa - leolvasom a névkártyáról -  és megnézi a képet - Felrakhatom Instára és Facera?

- Persze. - mosolygok rá kedvesen és az üveg vizet a pultra helyezem, hogy végre távozhassak. A punk pötyög még valamit a telefonján, majd lehúzza a cikket.

- 20722.8 font * lesz. Más valamit?

- Nem, köszönöm. - ragadom meg a fizetett üveget és kiviharzok a kis boltból. Barátnőm már türelmetlenül vár a kocsi előtt és rögtön kérdőre is von.

- Mi tartott ilyen sokáig? - húzza fel a szemöldökét. Sóhajtok egyet és behuppanok a kormány mögé, miközben meghúzom a vizet.

- Az előttem állók vitatkoztak vagy öt percig. Aztán képet kellett csinálnom a pultos lánnyal, mert megismert. - írom körül a történteket és újra  az üvegbe kortyolok.

- Hogy mi? - néz rám bambán Zora - Hogy ismertek meg? 

- Calumék raktak fel egy képet Instára, ahol éppen én éneklek. - csatolom be magam és megkeresem a képet - Meg is vagyunk jelölve.

- Mi?! - kapja ki kezemből a telefonom - Hogy mi?!

- Én is nehezen fogtam fel. - mondom, bár csak magamnak és visszaveszem a készüléket. Újból megnézem a fotót, majd beszivecskézem. Meg kell hagyni, hogy jól nézünk ki rajta!

- Még jó, hogy a nincs rendszámod. *2 - fújja ki a levegőt a barátnőm, majd bekapcsolja a rádiót és elhallgat. Egész úton csak a zene szól, mi meg néma csöndben üldögélünk.
Mikor hazaérünk, beállok a garázsba és energikusan pattanok ki a járműből, mikor a telefonom rezegni kezd és hangosan megszólal a Sax című szám. Egy emberként kezdünk el ugrálni Zorával, és csak két perc után veszem fel a telefont, hogy addig élvezhessük a jó zenét.
- Szia Lottie, Mike vagyok! - hallom meg a producer hangját a túloldalról.
- Szia!
- Ma, vagy legkésőbb holnap, be tudnátok jönni, hogy aláírjátok a szerződést? - amint ezt kimondja, elképedve kezdek el hahotázni.
- A menedzserünk leszel? - kérdem hitetlenkedve, mire a barátnőm érdeklődve felém tekint és fülét a készülékre simítja. Mivel ezzel nem ér el semmit, nyafogni kezd.
- Mi?! Hangosítsd ki, hangosítsd ki!
- Jól van, mindjárt! - takarom le a mikrofont és kihangosítom a masinát.
- El tudnád mondani még egyszer? Csak ki kellett hangosítani, itt van mellettem Zora is.
- Szia, te lány! - hallani lehet a hangján, hogy biztos nagyon mosolyog - Tehát. Ma, legkésőbb holnap, be tudnátok jönni aláírni a szerződést, miszerint, én leszek a menedzseretek?
A tárammal egyszerre kezdünk el őrjöngeni a telefonba. Én eljárom az örömtáncom - ami azért vicces, mert nem tudok táncolni - Zora pedig remegve fogja meg a telefont, ami kiesett a kezemből. Vagy két percig tombolunk, majd összeszedjük magunkat és izgatottan beleszólunk a masinába.

- Máris indulunk!
- Rendben. - suttogja a producer, bizonyára, mert megsüketült a nyivákolásunktól és bontja a vonalat.
- El hiszed ezt, Lottie? Elhiszed?! Van egy menedzserünk! Beindul az énekesi karrierünk! - rázza meg a vállaimat a társam és barna szemeimbe fúrja tekintetét.
- Azt hiszem, hogy igen. - vigyorgok bele az arcába és bambán kék íriszeibe bámulok, majd visszaülök a fekete BMW-be - Gyere, siessünk!

* Nem garantálom, hogy jó az átváltás.

*2 Le van takarva a rendszámtábla, legálisan. Ez csak akkor, mikor kampányra mennek/onnan jönnek. Később a fellépéseknél is így lesz.

Sugar Skull Twins? #1

Heyho, köszöntök mindegy egyes idetévedőt! 

Örülök, hogy kis blogomra tévedtél, remélem akkor már el is olvasod ezt a részt! A fejezetek érkezése változó, nem tudnám megmondani, mi mikor íródik meg. Remélem tetszeni fog a történet és velem együtt izgulod át a sztárrá válás első lépcsőit!

Jó olvasást! Ölel: Dalma

- Sziasztok! - köszön a producer, mikor belépünk az ajtón.
- Szia! - köszönünk egyszerre Zorával, és lerakjuk a táskánkat.
- Izgultok? - kérdezi Mike gyerekesen. 
- Én nem. - válaszol mosolyogva a társam és körbenéz a kis stúdióban. 
- Én egy kicsit. - mondom félénken.
- Nem kell! - nevet hangosan a producer és betessékel egy másik szobába - Itt lesztek ti, én meg odaát. Nem fogtok látni, viszont én látlak titeket. Ezt rakjátok be a fületekbe és vegyétek fel a fejhallgatót, ha elkezditek.
- Rendben, köszi! - mosolyog Zora és elhelyezkedik a mikrofonok mögött - Lottie, gyere!
- Máris kezdjük? - értetlenkedek és előveszem a táskámból a tükröt és a vizet. Megnézem az álarcomat, nem mosódott-e el és én is a helyemre állok.
- Ha itt végzünk, megyünk a kampányra?
- Igen. De én vezetek megint! - kacagok, mikor eszembe jut, hogy barátnőm hogy szokott vezetni. Ő csak grimaszol egyet és a fejére teszi a fejhallgatót. Én is felhelyezem és körbenézek a szobában. A falak hangszigeteltek, hogy ne hallatszódjon át az épület részeibe a zene. A helyiségben mindössze öt mikrofon áll, és a sarokban egy kis szék van. Két ajtó vezet ki a szobából. Az egyik a vezérlőpulthoz, ahol Mike is babrál, a másik pedig hangszerekhez. Velünk szemben, egy hatalmas sötétített ablak helyezkedik el, amely mögött ül a leendő producerünk. Izgatottan jelzem, hogy indíthatja a zenét és megrázom kezeim. Biztatóan egymásra nézünk Zorával és átadjuk magunkat a zenének. Készen állunk az éneklésre. Szerencsémre ebben a dalban csak rappelnem és suttognom kell, de én kezdek. Fejemből kizárom a külvilágot és eleresztem a hangomat.

It's Iggy Iggs!

I got one more problem with you girl

One less one less!

Problem

Amint eléneklem ezt a négy sort, barátnőm át is veszi a stafétát. Nem tudom, hogy menni fog ez közönség előtt. Beszélni jól tudok, kampányokon ezért hagyja rám a dolgokat Zora, de énekelni már nem merek. Félek más emberek kemény kritikájától. Nem akarom, hogy csúfoljanak vagy megdobáljanak. Zora hangja megnyugtat. Teljesen úgy érzem mintha az anyukám énekét hallgatnám, mint régen. Rettenetesen rettegtem a szörnyektől, melyek meglapultak a ház minden zugában. Mama persze énekkel nyugatot meg, amiket máig dúdolok. A gyerekkorom része volt a zene, most már az életemé is. Döbbenve hallom meg a saját hangomat. Épp a részemet rappelem öntudatlanul. Ez félelmetes! Nem mondanám, hogy el vagyok ragadtatva ettől a műfajtól, de nekem mindegy, hogy hogyan vagy mit, csak énekeljek.

Is probably for you to exit

I let you go

Let you back

Kevés keserűséggel mondom e sorokat. Undorodva gondolok arra a személyre, aki ilyenkor mindig az eszembe ötlik. Az én életem teljesen rendben van, ha nem is gondtalan. De nem bírom elviselni, ha a szeretettjeimet bántják meg. Még pedig az a személy, hatalmas sebet ejtett Zora szívén, ami engem is megviselt. Lassan vége van a számnak, amit én fejezek be. Társammal egymásra mosolygunk és egy csattanós pacsit adunk egymásnak.

- Jók voltatok! - szólal meg a fülemben Mike hangja. Mosolyogva intek a fekete üveg felé.
- És most, megyünk a kampányra? - kérdem kicsit unottan barátnőmtől. Ő csak bólint egyet és beleszól a mikrofonba.

- Nem gond, ha mi most megyünk? Sietnünk kell a sztrájkra.
- Dehogy baj! Majd kereslek titeket telefonon! - szólal meg a férfi hangja a fülemben. Levesszük a fejhallgatót és a táskánkat is a vállainkra kapjuk. Együtt lépünk kis a stúdióból, a hangtechnikus szobába. Zora hirtelen megtoppan előttem, így nem tudom bezárni az ajtót.
- Mi az? Arrébb mennél? - kérdem türelmesen és kikukkantok a háta mögül. Amint megpillantom én is a négy fiút, meglepődötten hőkölök hátra fele. Mit keresnek ezek itt? Ez komoly? Ők az igaziak?
- Sziasztok! - mosolyognak ránk a srácok és aranyosan integetni kezdenek - Ti lennétek a csontváz lányok?
- Valami olyasmi. - mondom, miközben gyanúsan méregetem őket. A producer gyorsan felpattan és illedelmesen bemutat minket egymásnak.
- Lányok, ők itt a 5 Second of Summer fiúi, név szerint; Asthon, Calum, Michael és Luke. Srácok, ők itt a 'csontváz lányok'. Lottie és Zora. - mutogat összevissza, és elégedetten mosolyog, mikor a végéhez ér.
- Hello. - mondjuk egyszerre a társammal és barátságosan intünk feléjük - Ismerjük őket, Lottie teljesen függő lett. - ecseteli a barátnőm, mire én teljesen zavarba jövök, de a festék miatt, ez nem vált láthatóvá. Az információ hallatán a fiúk érdeklődve tekintenek rám és a szemükkel mérlegelni kezdnek.
- Mennünk kell. - mondom sietve és karon ragadom Zorát - Nagyon örültünk a találkozásnak!
- Bizony! - helyesel a barátom és végig Klumot pásztázza szemeivel - Egyébként, a rendes nevünk a Sugar Skull Twins.
- Okés, csontvázlányok! - kacsint egyet Luke és beletúr szőke hajába. A többiek csak mosolyognak a becenevünkön. Intek még egy nagyot, majd kimegyek a folyosóra.
- Élőben sokkal helyesebbek! - ujjong Zora mellettem baktatva.
- Jah, egész jóképűek. - hagyom jóvá a lány állítását, és megkeresem a kocsikulcsomat.
- Komolyan nem vezethetek? - néz rám bociszemekkel. de én csak megrázom a fejem.
- Akkor többet nem találkoznánk a fiúkkal. Különben is, a BMW-met, nem adom senkinek. - mondom viccesen és megpöckölöm társam orrát, aki erre csak felkacag. Hamar behuppanunk a fekete autóba és a zene kíséretével kigurulunk a parkolóból.