Sugar Skull Twins? #1

Heyho, köszöntök mindegy egyes idetévedőt! 

Örülök, hogy kis blogomra tévedtél, remélem akkor már el is olvasod ezt a részt! A fejezetek érkezése változó, nem tudnám megmondani, mi mikor íródik meg. Remélem tetszeni fog a történet és velem együtt izgulod át a sztárrá válás első lépcsőit!

Jó olvasást! Ölel: Dalma

- Sziasztok! - köszön a producer, mikor belépünk az ajtón.
- Szia! - köszönünk egyszerre Zorával, és lerakjuk a táskánkat.
- Izgultok? - kérdezi Mike gyerekesen. 
- Én nem. - válaszol mosolyogva a társam és körbenéz a kis stúdióban. 
- Én egy kicsit. - mondom félénken.
- Nem kell! - nevet hangosan a producer és betessékel egy másik szobába - Itt lesztek ti, én meg odaát. Nem fogtok látni, viszont én látlak titeket. Ezt rakjátok be a fületekbe és vegyétek fel a fejhallgatót, ha elkezditek.
- Rendben, köszi! - mosolyog Zora és elhelyezkedik a mikrofonok mögött - Lottie, gyere!
- Máris kezdjük? - értetlenkedek és előveszem a táskámból a tükröt és a vizet. Megnézem az álarcomat, nem mosódott-e el és én is a helyemre állok.
- Ha itt végzünk, megyünk a kampányra?
- Igen. De én vezetek megint! - kacagok, mikor eszembe jut, hogy barátnőm hogy szokott vezetni. Ő csak grimaszol egyet és a fejére teszi a fejhallgatót. Én is felhelyezem és körbenézek a szobában. A falak hangszigeteltek, hogy ne hallatszódjon át az épület részeibe a zene. A helyiségben mindössze öt mikrofon áll, és a sarokban egy kis szék van. Két ajtó vezet ki a szobából. Az egyik a vezérlőpulthoz, ahol Mike is babrál, a másik pedig hangszerekhez. Velünk szemben, egy hatalmas sötétített ablak helyezkedik el, amely mögött ül a leendő producerünk. Izgatottan jelzem, hogy indíthatja a zenét és megrázom kezeim. Biztatóan egymásra nézünk Zorával és átadjuk magunkat a zenének. Készen állunk az éneklésre. Szerencsémre ebben a dalban csak rappelnem és suttognom kell, de én kezdek. Fejemből kizárom a külvilágot és eleresztem a hangomat.

It's Iggy Iggs!

I got one more problem with you girl

One less one less!

Problem

Amint eléneklem ezt a négy sort, barátnőm át is veszi a stafétát. Nem tudom, hogy menni fog ez közönség előtt. Beszélni jól tudok, kampányokon ezért hagyja rám a dolgokat Zora, de énekelni már nem merek. Félek más emberek kemény kritikájától. Nem akarom, hogy csúfoljanak vagy megdobáljanak. Zora hangja megnyugtat. Teljesen úgy érzem mintha az anyukám énekét hallgatnám, mint régen. Rettenetesen rettegtem a szörnyektől, melyek meglapultak a ház minden zugában. Mama persze énekkel nyugatot meg, amiket máig dúdolok. A gyerekkorom része volt a zene, most már az életemé is. Döbbenve hallom meg a saját hangomat. Épp a részemet rappelem öntudatlanul. Ez félelmetes! Nem mondanám, hogy el vagyok ragadtatva ettől a műfajtól, de nekem mindegy, hogy hogyan vagy mit, csak énekeljek.

Is probably for you to exit

I let you go

Let you back

Kevés keserűséggel mondom e sorokat. Undorodva gondolok arra a személyre, aki ilyenkor mindig az eszembe ötlik. Az én életem teljesen rendben van, ha nem is gondtalan. De nem bírom elviselni, ha a szeretettjeimet bántják meg. Még pedig az a személy, hatalmas sebet ejtett Zora szívén, ami engem is megviselt. Lassan vége van a számnak, amit én fejezek be. Társammal egymásra mosolygunk és egy csattanós pacsit adunk egymásnak.

- Jók voltatok! - szólal meg a fülemben Mike hangja. Mosolyogva intek a fekete üveg felé.
- És most, megyünk a kampányra? - kérdem kicsit unottan barátnőmtől. Ő csak bólint egyet és beleszól a mikrofonba.

- Nem gond, ha mi most megyünk? Sietnünk kell a sztrájkra.
- Dehogy baj! Majd kereslek titeket telefonon! - szólal meg a férfi hangja a fülemben. Levesszük a fejhallgatót és a táskánkat is a vállainkra kapjuk. Együtt lépünk kis a stúdióból, a hangtechnikus szobába. Zora hirtelen megtoppan előttem, így nem tudom bezárni az ajtót.
- Mi az? Arrébb mennél? - kérdem türelmesen és kikukkantok a háta mögül. Amint megpillantom én is a négy fiút, meglepődötten hőkölök hátra fele. Mit keresnek ezek itt? Ez komoly? Ők az igaziak?
- Sziasztok! - mosolyognak ránk a srácok és aranyosan integetni kezdenek - Ti lennétek a csontváz lányok?
- Valami olyasmi. - mondom, miközben gyanúsan méregetem őket. A producer gyorsan felpattan és illedelmesen bemutat minket egymásnak.
- Lányok, ők itt a 5 Second of Summer fiúi, név szerint; Asthon, Calum, Michael és Luke. Srácok, ők itt a 'csontváz lányok'. Lottie és Zora. - mutogat összevissza, és elégedetten mosolyog, mikor a végéhez ér.
- Hello. - mondjuk egyszerre a társammal és barátságosan intünk feléjük - Ismerjük őket, Lottie teljesen függő lett. - ecseteli a barátnőm, mire én teljesen zavarba jövök, de a festék miatt, ez nem vált láthatóvá. Az információ hallatán a fiúk érdeklődve tekintenek rám és a szemükkel mérlegelni kezdnek.
- Mennünk kell. - mondom sietve és karon ragadom Zorát - Nagyon örültünk a találkozásnak!
- Bizony! - helyesel a barátom és végig Klumot pásztázza szemeivel - Egyébként, a rendes nevünk a Sugar Skull Twins.
- Okés, csontvázlányok! - kacsint egyet Luke és beletúr szőke hajába. A többiek csak mosolyognak a becenevünkön. Intek még egy nagyot, majd kimegyek a folyosóra.
- Élőben sokkal helyesebbek! - ujjong Zora mellettem baktatva.
- Jah, egész jóképűek. - hagyom jóvá a lány állítását, és megkeresem a kocsikulcsomat.
- Komolyan nem vezethetek? - néz rám bociszemekkel. de én csak megrázom a fejem.
- Akkor többet nem találkoznánk a fiúkkal. Különben is, a BMW-met, nem adom senkinek. - mondom viccesen és megpöckölöm társam orrát, aki erre csak felkacag. Hamar behuppanunk a fekete autóba és a zene kíséretével kigurulunk a parkolóból.